Ma, mikroökonómia órán bambulva észrevettem, hogy az előttem ülő srác játszik az iPhone-ján. Mivel minden érdekesebb volt, mint az óra, jobban szemügyre vettem a játékot. Rögtön felébredtem...

 A játék célja az volt, hogy egy magas helyről úgy dobjunk le egy embert (stilizáló sárga bábút), hogy az minnél többször üsse be magát az elé kerülő tereptárgyakba, így gyűjtve több és több pontot. Levegőben lebegő falak, hosszú lépcsősor és még mi magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a bábú feje minél többet koppanjon, végül is ezért jár a legmagasabb pontszám.

 Ledöbbenve néztem, ahogy a hányattatott sorsú kis emo gyerek rezzenéstelen arccal löki ismételten neki a bábút a falnak, és elkezdtem kételkedni, hogy jó helyen vagyok-e...?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.