Közömbösség: közöny, az akarati állásfoglalás hiánya, az érzelem és az akarat mozdulatlansága az előtte álló tárgyra, helyzetre vonatkozóan. Ezt mondja a lexikon. De Te hogyan értelmezed? Mire lehetünk közömbösek, és mikor nem engedhetjük meg magunknak a közönyt? Téged mi idegesít? Te mit próbálsz kizárni? Én mindezt megírom!

 Nap nap után jönnek velem szembe a helyzetek, amikor a közömbösség a legrosszabb választás, mégis, mindenki az egyszerűbbnek gondolva ezt követi. Meglátsz egy csövest? Becsukod az ablakod, és nézel mereven előre? Velem is megesik. De amikor ládaszámra hordtam haza a csokit a munkahelyemről, jutott a lépcső tetején ülő anyának is. Kéregetnek, és adsz, mert olyan erőszakosak, kérik, csak egy percre? Én bizony visszavágok a jótékonyság címén begyűjtött forintokért, ha a jótét lélek a képeslapot el nem vevén jó hangosan megátkoz. Vagy bekopogok a zebrán 50-el áttépő (jelzem, gyalogoséknak zöld volt) hölgy autójának ablakán, és visszaütök, ha neki áll feljebb és lekever egyet (megtörtént).

 De nem csak az agresszivitásról lesz szó, a tűrhetetlen helyzeteken kívül itt lesz minden, amiben nem tudok közömbös maradni. Hogy végül ez lesz a vesztem? Elképzelhető. Addig is írok, olvassátok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.