Ma, mikroökonómia órán bambulva észrevettem, hogy az előttem ülő srác játszik az iPhone-ján. Mivel minden érdekesebb volt, mint az óra, jobban szemügyre vettem a játékot. Rögtön felébredtem...

 A játék célja az volt, hogy egy magas helyről úgy dobjunk le egy embert (stilizáló sárga bábút), hogy az minnél többször üsse be magát az elé kerülő tereptárgyakba, így gyűjtve több és több pontot. Levegőben lebegő falak, hosszú lépcsősor és még mi magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a bábú feje minél többet koppanjon, végül is ezért jár a legmagasabb pontszám.

 Ledöbbenve néztem, ahogy a hányattatott sorsú kis emo gyerek rezzenéstelen arccal löki ismételten neki a bábút a falnak, és elkezdtem kételkedni, hogy jó helyen vagyok-e...?

 Egy hete anyu hívott, menjünk neki segíteni kereket cserélni, mert bizony defektet kapott az Üllői úton. Apu szaladt is, pótkerékkel, szerszámmal, egy fél óra múlva már ittho is volt az autó. Tegnap a kerék is eljutott a gumishoz, ahol meglepő híreket kaptunk.

 Nem a gyanított szög végzett az abronccsal, hanem három késszúrás. Kicsit gondolkodtunk, és megvolt a megoldás: anyu, mielőtt elindult, a bank előtt állt meg, beugrott ügyet intézni. Pár hónapja történt, hogy ugyanitt feltörték az autót, csak úgy, mert semmi vihetőt nem találtak. Most valószínűleg valaki kifigyelte, hgy anyu hová megy. Okos gondolat, bankba csak pénzért mehet az ember, ráadásul nő, majd jól kiszúrjuk a kerekét, követjük, majd, ha tanácstalanul megáll, mert lapos a gumi, mi készségesen a segítségére leszünk és közben visszük a pénzt. Hát, anyuval elszámolták magukat, se pénz, se tanácstalanság. De azért, mégis érdemes elgondolkodni, itt tart a világ?!?

 Közömbösség: közöny, az akarati állásfoglalás hiánya, az érzelem és az akarat mozdulatlansága az előtte álló tárgyra, helyzetre vonatkozóan. Ezt mondja a lexikon. De Te hogyan értelmezed? Mire lehetünk közömbösek, és mikor nem engedhetjük meg magunknak a közönyt? Téged mi idegesít? Te mit próbálsz kizárni? Én mindezt megírom!

 Nap nap után jönnek velem szembe a helyzetek, amikor a közömbösség a legrosszabb választás, mégis, mindenki az egyszerűbbnek gondolva ezt követi. Meglátsz egy csövest? Becsukod az ablakod, és nézel mereven előre? Velem is megesik. De amikor ládaszámra hordtam haza a csokit a munkahelyemről, jutott a lépcső tetején ülő anyának is. Kéregetnek, és adsz, mert olyan erőszakosak, kérik, csak egy percre? Én bizony visszavágok a jótékonyság címén begyűjtött forintokért, ha a jótét lélek a képeslapot el nem vevén jó hangosan megátkoz. Vagy bekopogok a zebrán 50-el áttépő (jelzem, gyalogoséknak zöld volt) hölgy autójának ablakán, és visszaütök, ha neki áll feljebb és lekever egyet (megtörtént).

 De nem csak az agresszivitásról lesz szó, a tűrhetetlen helyzeteken kívül itt lesz minden, amiben nem tudok közömbös maradni. Hogy végül ez lesz a vesztem? Elképzelhető. Addig is írok, olvassátok!